Írásrendszer
Az óangol ábécé
Az óangol a latin ábécét olyan betűkkel egészítette ki, mint az ash (æ), az eth (ð), a thorn (þ) és a wynn (ƿ). A korai szövegek angolszász rúnákat is használtak, a modern tanulmányi kiadások pedig gyakran makronokat és pontozott betűket adnak hozzá a magánhangzó-hosszúság és a kiejtés jelölésére.
A
a · /ɑ/
A makronnal
ā · /ɑː/
Ash
æ · /æ/
Ash makronnal
ǣ · /æː/
B
b · /b/
C
c · /k ~ tʃ/
D
d · /d/
Eth
ð · /θ ~ ð/
E
e · /e/
E makronnal
ē · /eː/
F
f · /f ~ v/
G
g · /ɡ ~ j ~ ɣ/
H
h · /h ~ x ~ ç/
I
i · /i/
I makronnal
ī · /iː/
L
l · /l/
M
m · /m/
N
n · /n/
O
o · /o/
O makronnal
ō · /oː/
P
p · /p/
R
r · /r/
S
s · /s ~ z/
T
t · /t/
Thorn
þ · /θ ~ ð/
U
u · /u/
U makronnal
ū · /uː/
Wynn
w · /w/
X
x · /ks/
Y
y · /y/
Y makronnal
ȳ · /yː/
Számolás
Óangol számok
Hasonlítsa össze a normalizált római számokat a jellemző óangol tőszámalakokkal. A számnevek nemtől, esettől, nyelvjárástól, kézirattól és modern kiadástól függően változhatnak.
Hogyan működik
Az óangol nyelvtan működése
Az óangol ragozott végződésekkel jelölte a szavak mondatbeli szerepét, ezért a főnevek, a melléknevek, a névmások és az igék gyakrabban változtatták az alakjukat, mint a modern angolban.
Négy fő eset
Az alanyeset, a tárgyeset, a birtokos eset és a részes eset végződései mutatják meg, milyen szerepet töltenek be a főnevek, a melléknevek és a névmások a mondatban.
Nyelvtani nem
A főnevek hím-, nő- vagy semlegesneműek, és a hozzájuk kapcsolódó szavak végződése az egyeztetés miatt változik.
Erős és gyenge igék
Az erős igék gyakran megváltoztatják a tőmagánhangzójukat, míg a gyenge igék rendszerint foghangú toldalékkal képezik a múlt időt.
Fedezzen fel egy rövid mondatot
Válasszon egy szót egy hagyományos óangol köszöntésből, hogy lássa az alakját és a szerepét.
wes · légy
A wesan létige második személyű, egyes számú felszólító módja.
“ Wes þū hāl ” — Légy egészséges!
Fejlődés
Az angolszász Angliától a középangolig
Kövesse az óangol útját a korai regionális változatoktól az irodalmi nyugati szász nyelvváltozaton át azokig a változásokig, amelyek a normann hódítás után felgyorsultak.
kb. i. sz. 450–850
Korai óangol
Az angolok, a szászok és a juták által Britanniába hozott nyugati germán nyelvváltozatokból regionális óangol nyelvjárások alakultak ki. A korai írás rúnákat és az átalakított latin ábécét is használt.
kb. i. sz. 850–1066
Kései óangol
A nyugati szász nyelvváltozat a fennmaradt irodalmi kéziratokban vált meghatározóvá, míg a merciai, a northumbriai és a kenti nyelvjárás fontos regionális változatként élt tovább.
kb. i. sz. 1066–1150
Átmenet a középangolba
A normann hódítás után a franciával való érintkezés és a folyamatos belső változás átformálta a szókincset, a helyesírást és a ragozást, ami a középangol változatok felé vezetett.
Összehasonlítás
Az óangol és a modern angol
Sok hétköznapi angol szó a hang- és helyesírásváltozások évszázadai ellenére is elárulja az óangol gyökereit.
Források
A dátumok és az alakok tömör tanulási hivatkozások. A helyesírás kéziratonként, nyelvjárásonként és modern kiadásonként eltér.
- The Unicode Consortium, Latin script charts
- Old English Online, language course and history
- Bosworth–Toller Anglo-Saxon Dictionary
- Peter S. Baker, Introduction to Old English, 3rd edition