Fé
f · /f/
vagyon, marha
A fiatalabb futhark az a rúnaábécé, amelyet a viking kor nagy részében Skandináviában használtak. Ez a 16 hosszú ágú rúna az idősebb futhark egyszerűsített, későbbi formája.
16 rúna · kb. i. sz. 8–12. század
f · /f/
vagyon, marha
u · /u(ː)/
eső
þ · /θ/
óriás
o · /o(ː)/
isten, az Ázok egyike
r · /r/
lovaglás, utazás
k · /k/
fekély, kelés
h · /h/
jégeső
n · /n/
szükség, baj
i · /i(ː)/
jég
a · /a(ː)/
év, termés, bőség
s · /s/
nap
t · /t/
Týr isten
b · /b/
nyírfa
m · /m/
ember
l · /l/
víz, tó
ʀ · possibly /ʀ/
tiszafa
A fiatalabb futhark az idősebb futharkból alakult ki az i. sz. 8. század körül, és a készletet 24 rúnáról 16-ra csökkentette. A hosszú ágú alakokat használták a viking kori Skandinávia rúnafeliratainak többségében.
A rúnasort a viking kor után ismét átalakították: így jöttek létre a középkori rúnák, majd a dálarnai rúnák, amelyeket Svédország egyes részein a 20. század elejéig használtak.
A karakterek sorrendje és alakja a Unicode-ot követi; a nevek és a hangok rúnatudományi forrásokból rekonstruáltak.