Alpha
a · /a/
ökör
A görög ábécét az i. e. 8. század óta használják a görög nyelv írására. Ez volt az első olyan ábécé, amelynek betűi magánhangzókat is jelöltek, és a latin és a cirill írás őse.
24 betű · kb. i. e. 8. századtól napjainkig
a · /a/
ökör
b · /b/
ház
g · /ɡ/
teve
d · /d/
ajtó
e · /e/
egyszerű e
z · /zd/
valószínűleg fegyver
ē · /ɛː/
valószínűleg kerítés
th · /tʰ/
valószínűleg kerék
i · /i/
valószínűleg kéz
k · /k/
valószínűleg tenyér
l · /l/
valószínűleg ösztöke
m · /m/
valószínűleg víz
n · /n/
valószínűleg hal
x · /ks/
valószínűleg támasz
o · /o/
kis o
p · /p/
valószínűleg száj
r · /r/
valószínűleg fej
s · /s/
valószínűleg fog
t · /t/
valószínűleg jel
y · /y/
egyszerű u
ph · /pʰ/
ismeretlen eredetű
ch · /kʰ/
ismeretlen eredetű
ps · /ps/
ismeretlen eredetű
ō · /ɔː/
hosszú o
A görög ábécé a föníciai ábécéből alakult ki az i. e. 8. század körül, és ez volt az első ábécé, amely magánhangzókat jelölő betűket is tartalmazott. Az angol „alphabet” szó az első két betű nevéből, az alfa és a béta nevéből ered.
Az ábécé a görög kultúrával és tudományossággal együtt terjedt el széles körben. A latin, a cirill és a kopt írás őse, és ugyanezt a 24 betűt használják ma is a görög nyelv írására.
A karakterek sorrendje és alakja a Unicode-ot követi; a nevek és a hangok a szokásos klasszikus rekonstrukciókat követik.