Görög ábécé

A görög ábécét az i. e. 8. század óta használják a görög nyelv írására. Ez volt az első olyan ábécé, amelynek betűi magánhangzókat is jelöltek, és a latin és a cirill írás őse.

24 betű · kb. i. e. 8. századtól napjainkig

Alpha

a · /a/

ökör

Beta

b · /b/

ház

Gamma

g · /ɡ/

teve

Delta

d · /d/

ajtó

Epsilon

e · /e/

egyszerű e

Zeta

z · /zd/

valószínűleg fegyver

Eta

ē · /ɛː/

valószínűleg kerítés

Theta

th · /tʰ/

valószínűleg kerék

Iota

i · /i/

valószínűleg kéz

Kappa

k · /k/

valószínűleg tenyér

Lambda

l · /l/

valószínűleg ösztöke

Mu

m · /m/

valószínűleg víz

Nu

n · /n/

valószínűleg hal

Xi

x · /ks/

valószínűleg támasz

Omicron

o · /o/

kis o

Pi

p · /p/

valószínűleg száj

Rho

r · /r/

valószínűleg fej

Sigma

s · /s/

valószínűleg fog

Tau

t · /t/

valószínűleg jel

Upsilon

y · /y/

egyszerű u

Phi

ph · /pʰ/

ismeretlen eredetű

Chi

ch · /kʰ/

ismeretlen eredetű

Psi

ps · /ps/

ismeretlen eredetű

Omega

ō · /ɔː/

hosszú o

Történet

A görög ábécé a föníciai ábécéből alakult ki az i. e. 8. század körül, és ez volt az első ábécé, amely magánhangzókat jelölő betűket is tartalmazott. Az angol „alphabet” szó az első két betű nevéből, az alfa és a béta nevéből ered.

Az ábécé a görög kultúrával és tudományossággal együtt terjedt el széles körben. A latin, a cirill és a kopt írás őse, és ugyanezt a 24 betűt használják ma is a görög nyelv írására.

Források

A karakterek sorrendje és alakja a Unicode-ot követi; a nevek és a hangok a szokásos klasszikus rekonstrukciókat követik.