Fehu
f · /f/
marha, ingó vagyon
Az idősebb futhark ábécé
Az idősebb futhark a legrégebbi ismert rúnaábécé. A korai germán nyelvek lejegyzésére használták Észak-Európa-szerte.
24 rúna · i. sz. 2–8. század
Uruz
u · /u(ː)/
őstulok
Thurisaz
þ · /θ ~ ð/
óriás (thursz)
Ansuz
a · /a/
isten, az Ázok egyike
Raidho
r · /r/
lovaglás, utazás
Kenaz
k · /k/
fáklya vagy fekély
Gebo
g · /ɡ/
ajándék
Wunjo
w · /w/
öröm
Hagalaz
h · /h/
jégeső
Nauthiz
n · /n/
szükség, baj
Isaz
i · /i(ː)/
jég
Jera
j · /j/
év, termés
Eihwaz
ï · possibly /x/
tiszafa
Perthro
p · /p/
jelentése ismeretlen
Algiz
z · /z/
valószínűleg jávorszarvas
Sowilo
s · /s/
nap
Tiwaz
t · /t/
Tiwaz isten
Berkano
b · /b/
nyírfa
Ehwaz
e · /e/
ló
Mannaz
m · /m/
ember, személy
Laguz
l · /l/
víz, tó
Ingwaz
ŋ · /ŋ/
Ing isten
Dagaz
d · /d/
nap
Othala
o · /o(ː)/
öröklött birtok
Történet
A futhark név a hagyományos sorrend első hat rúnája által jelölt hangokból ered: f, u, th, a, r és k. Az idősebb futhark germán feliratokon, körülbelül az i. sz. 2–8. század között jelenik meg fém-, kő-, csont- és fatárgyakon.
A rúnasor később régiónként változott. Angliában és Frízföldön angolszász futhorc-ként élt tovább, míg Skandináviában kialakult a 16 rúnás fiatalabb futhark, amelyet a viking kor nagy részében használtak.
Források
A karakterek sorrendje és alakja a Unicode-ot követi; a nevek és a hangok rúnatudományi forrásokból rekonstruáltak.
- The Unicode Consortium, Runic (U+16A0-U+16FF)
- Michael P. Barnes, Runes: A Handbook (2012)